Vankó István (1934–1993) szakmai életútja Galgamácsáról indult, majd Aszódon és Szegeden folytatódott, ahol pedagógiai diplomát szerzett. Veresegyházra 1971-ben, Pásztor Béla tanácselnök hívására érkezett, hogy átvegye a Váci Mihály Művelődési Ház vezetését. Az intézmény élén töltött évei alatt a helyi kulturális élet aranykorát élte; munkatársaival, Sejtes Vendellel és id. Dániel Kornéllal olyan szakmai hármast alkottak, amely alapjaiban határozta meg a település közművelődését – írja a Veresi Kónika, amelyben a fiával készült interjú.
Ifj. Vankó István – a város jelenlegi kisbírója és mesemondója – édesapja sokoldalú jelleméről így emlékezett vissza:
„Elképesztően bohém, álmodozó személyisége volt. Jól kezelt mindenféle emberi kapcsolatot. A pártfogói munkája alapján ’életszerelőnek’ mondanám.”
Ez a megnevezés Vankó István későbbi pályaszakaszára utal, amikor 55 éves korától az Aszódi Javítóintézet hivatásos pártfogójaként segítette a nehéz sorsú fiatalok társadalmi beilleszkedését.
A kulturális örökség továbbélése
A városvezetés több módon is gondoskodott arról, hogy a szakember szellemisége a jövő generációi számára is fennmaradjon:
- Vankó István Kisközösségi Díj: 2005 óta minden év áprilisában olyan személyeknek ítélik oda, akik helyi közösségek alapításával vagy támogatásával erősítik a veresegyháziak közötti összetartást.
- Közterület-elnevezés: Halála után 33 évvel utcát neveztek el róla a termálfürdő mögötti területen, ott, ahol egykor családjával élt.
- Színházi bérlet: A Veres 1 Színház egyik bérletsorozata szintén az ő, valamint egykori kollégái nevét viseli.
Vankó István emlékezete elválaszthatatlan a 70-es évek Veresegyházától, amikor a helybéliek aktív társadalmi munkával építették fel a város kulcsfontosságú intézményeit, a postától a művelődési központig. Fia szerint szülei erkölcsi példamutatása és a magyar irodalom iránti rajongása ma is iránytűként szolgál az utókor számára.